Tirke Honolulu

A minap egy idegen férfival kerültem kapcsolatba telefonon keresztül, aki a találkozó előtt egyáltalán nem volt udvarias. Egészen egyszerűen próbálta elkerülni a szükségszerű találkozót főként azért, mert nem ismert. Úgy készültem a találkozóra, hogy személyesen valahogy mégiscsak megtörik a jég!

Eljött a találkozó napja is, délelőtt még emlékeztetőt kért az esti időpontról, beszéltünk is telefonon, de a korábban tapasztalt hangnemben, este azonban találkoztunk is: kiderült, hogy ő ismer engem, felismert és így minden megoldódott!

Erre a lehetőségre bizony nem gondoltam! De mégis miért is nem?
Lassan 25 éve lesz, hogy találkoztam a Tirke Honolulu zenekarral, több mint 16 éve be is vettek a csapatba, és az évek során számtalan bulit nyomtunk együtt, rengeteg sztori született, el sem lehetne mindet mesélni. Az egyik alkalommal annyira meleg volt a koncert előtt, hogy pánikszerűen levetkőztünk… Közben eltelt sok idő és sokan hozzám hasonlóan felfedezték maguknak a zenekart, megismertek bennünket. És köztük – ezek szerint – engem is.. Volt már rá példa korábban, hogy elcsodálkozott az ügyfél  a találkozáskor az előző este után, de ez teljesen váratlan volt, főleg az előzmények alapján.

Az az igazságság, hogy gondoltam rá korábban, hogy én lehetnék a rock’n’roll közvetítő… 🙂

Hogy én erre miért nem gondoltam??

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.