Lakás bérbeadás magánszemélyként
Péterrel való együttműködésem is már több mint 10 évre nyúlik vissza, hiszen családjával együtt őt is az egyik legrégebbi ügyfeleim között tudhatom. A 10-történetes sorozatom kihagyhatatlan része.
Sokan vásárolnak lakást azzal a céllal, hogy hosszútávú befektetésként – persze megbizható, jó bérlőt találva – rendszeres jövedelemre tegyenek szert. De felmerül a kérdés: kinek adjam ki a lakásomat? Vajon ki lehet a jó albérlő? Miért válasszak egyetemistát vagy családot, vagy esetleg egyedülálló személyt? Mik az érvek mellettük és ellenük?
Legyünk őszinték: az albérleti műfaj jókora lutri, mondhatnánk akár szerencsejátéknak is. Az alábbi bejegyzésben az albérlő személyére vonatkozó néhány gyakorlati tanács reményeim szerint segíteni fog a későbbi problémák elkerüléséhez.
Amikor egy lakástulajdonos eladás helyett albérletre adja a fejét, szereti elképzelni a számára ideális bérlőt. Gyakran fordult elő megbízóimmal való tárgyalások közben, hogy szinte részletes személy-leírást kaptam a majdani beköltözőről. Nem csodálkoztam rajta, bizonyára én is szeretném tudni, hogy kinek adnám ki a lakásomat, ha az lehetséges. A bérbeadó ilyenkor szinte előre leszűkíti a leendő lakók körét pedig egy albérlővel nem attól lesz jó az együttműködés, hogy családos-e, esetleg diák vagy sem. Sokkal inkább célszerű a lakás műszaki és egyéb felszereltségének biztosítása, hogy karbantartással később ne kelljen bajlódni. Legyen gondosan előkészítve a mérőórák diktálási lehetősége, a szolgáltatók fogyasztás szerinti számlázása, és hogy miként készül a tulaj a rendszeres anyagi elszámolásra az albérlővel. Ha ezt a rendszert el tudja fogadni a bérlő, a családi állapota másodlagos.
Persze létezik ellenpélda is: a kedvencem, amikor a tulaj német diáklányra gondolt, mint leendő lakó. Ráadásul be is jött neki, egymás után kétszer is. Annak szerencséje van, aki kitalálja, hogy kinek adjam ki a lakásomat, és pont ő jön vele szembe.
Hogy ki lesz valóban jó bérlő, azt csakis a gyakorlat fogja igazolni. Egyetlen fajta bérlőhöz, például az egyetemistákhoz ragaszkodni véleményem szerint egyáltalán nem jó taktika. Ha egy albérlő mindig időben és pontosan fizet, nem zavarja a szomszédokat és korrekt módon együttműködik a tulajdonossal, lehet akár diák, család, bárki. Vegyük sorra a lehetőségeket a mellettük, ellenük felhozható érvekkel együtt!
Az egyetemisták biztosan nem akarnak annyira befészkelődni egy albérletbe, hogy ne lehetne őket adott esetben kitenni. Ez feltétlenül mellettük szól. Ha biztos családi háttérrel jönnek, vagy dolgoznak a tanulás mellett, a bérleti díj fizetése is zökkenőmentes lehet. Jellemzően azonban a nyár folyamán nem akarnak teljes árat fizetni, ha egyáltalán akarnak. Hogy milyen társasági életet fognak élni, hogy mennyi haverjukat fogják a lakásban ritkán vagy rendszeresen vendégül látni, azt szintén csak utólag fogjuk megtudni. A későig tartó bulik miatti zajról, a szomszédok zavarásáról nem is beszélve! A lakás későbbi esztétikai állapota is kétséges, hogy milyen lesz utánuk. Aki minden fenti rizikó mellett a diák albérlőben hisz, biztosan nem sajnálja a bérbe adott lakást, mert esetleg olcsón vette.
Egy család a saját jövedelméből fogja fizetni az albérletet, így minden felmerülő probléma megoldásért a saját zsebébe lesz kénytelen nyúlni. Amennyiben a saját bútoraikat használják, helyzetük szerint akár hosszú ideig maradnak is, hiszen biztosan nem szeretnének negyedévente újra és újra költözködni. Bevált iskola vagy nagyszülői segítség közelében igazán jól is érezhetik magukat egy bérelt lakásban. Mivel legfeljebb nyaralni hagyják el a lakást, egész évben fizetnek is, nincs szükség egyeztetésre a nyár miatt. Diákokhoz képest sokkal kevésbé jellemző a zaj vagy a buli is. Emellett azonban kétségtelen, hogy probléma esetén nehezebb elköltöztetni egy családot, a diákokkal összehasonlítva.Több példát láttam rá, hogy egy gyerekes házaspár a társasház roppant aktív lakója volt bérlőként is. Évekig laktak az albérletben, közben kitűnő viszonyt ápoltak a tulajjal. Minden résztvevő elégedett volt az együttműködés teljes ideje alatt. A mi egyik régi albérlő szomszédunk szinte a legrendesebb lakó volt az egész házban, mert ő nyírta az udvaron a füvet a legtöbb alkalommal, és még komposztládát, homokozót is saját kezűleg épített a társasháznak.
A legjobb tanács, ami adható, hogy – még a szerződéskötés előtt – a lehető legtöbb információ derüljön ki a bérlőről. Alaposan kérdezzük ki a lehetséges bérlőt az élethelyzetéről, terveiről, munkahelyéről! Ne sajnáljuk rá az időt, azt nem szabad. A későbbi bérlővel a nagyon hasznos jó viszonyt is ki fogjuk ezáltal alakítani, előkészítve a zökkenőmentes együttműködést. Amennyiben minden felmerülő lehetőséget végig tudják a felek kölcsönösen megnyugtató módon beszélni, lehet a bérlő diák vagy család is. Egyébként éppen ez a dolga az ingatlanosnak is, aki segíthet. A fentiek miatt érdemes őt megbízni.Ebben tudok én is segíteni, tegyenek próbára!
Ingatlan tanácsadó
Péterrel való együttműködésem is már több mint 10 évre nyúlik vissza, hiszen családjával együtt őt is az egyik legrégebbi ügyfeleim között tudhatom. A 10-történetes sorozatom kihagyhatatlan része.
Lakáskiadás magánszemélyként, bérbeadás magánszemélyként a szegedi albérletpiacon, versenyzik-e tulaj a közvetítőkkel is a bérlők kegyeiért?